HirdetésekMiserendUrnatemetőPlébániai ügyintézésIskolai hitoktatásZarándoklatÁllandó programokLelkipásztorainkVilági tisztségviselőkMinistránsokTemplomunk történeteSzent MihályGalériaEmlékezünkLinkgyűjteményElérhetőségekFacebook oldalunkYouTube csatornánk
Nagytábor
2019. augusztus 5.
logo

Angyalföldi Szent Mihály Plébánia

Angyalföldi Szent Mihály Plébánia

Szent Mihály

Templomunk védangyala – Szent Mihály

Szent Mihály szobra Csákváron

„A Mihály (Michael) név azt jelenti: Kicsoda olyan, mint Isten? S valahányszor – mint Gergely írja – valami csodás erőt kívánó dolog történik, Mihály küldetik el, hogy a cselekedetből és a névből is értésünkre adassék: senki nem tudja megtenni, amire egyedül Isten képes. Ezért aztán Mihálynak sok olyan dolgot tulajdonítunk, ami csodás erőt kíván. Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk. Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók. Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.”

(Jacobus de Voragine: Legenda aurea)

Annak ellenére, hogy Szent Mihály neve a Bibliában mindössze háromszor fordul elő (Dániel próféta könyvében, Szent Júdás levelében és a Jelenések könyvében), a Sátán legyőzőjeként mégis a Római Katolikus Egyház egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő személye, a mennyei seregek fejedelme, az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, főleg ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek.

Tisztelete a keleti egyházban nagyon korán megkezdődött, a Bizánci Birodalom patrónusának, a császár testőrének tartották. Legismertebb megjelenése a nyugati egyházban Nagy SzentGergely (590-604) látomásához kapcsolódik: a Rómát pusztító járvány elhárítására a pápa könyörgő körmeneteket tartott. Egy alkalommal Hadrianus császár síremléke tetején meglátta a főangyalt, amint a büntetés kardját hüvelyébe dugta (innen kapta az építmény az Angyalvár nevet), ez a járvány megszűntét jelezte. Németországban a hit védelmezőjének tartották, a magyarok elleni győzelmeikkor (933 – Lech-mező, 955 – Augsburg) a seregek élén vitték zászlaját.

Szent Mihály képe a Szent Koronán

A keresztény Magyarországon is a legtöbb egyházközség őt választotta temploma névadójának.

Neve már legelső szövegemlékünkben, a Halotti Beszéd és Könyörgésben is előfordul, az író ugyanis az elhunyt lelkét boldog Mihály arkangyal oltalmába ajánlja. A veszprémi, a váci, az egri egyházmegyének is patrónusa, zománcképe megtalálható a Szent Koronán. A XVIII. század közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt.

Őrangyala a királyoknak. Erősítője és megedzője a hívő léleknek az élet küzdelmeiben, kísértéseiben, a gonosz lélek elleni helytállásában, a jó halál reménységében. Különleges támasza és szószólója a haldoklóknak és halottaknak, ezért a temetőket is pártfogásába ajánlják. Védőszentjüknek tekintik a katonák, tengerészek, a bányászok, s általában a könnyen halálveszedelembe kerülő mesteremberek. Ünnepnapjának (IX. 29.) sajátságai folytán védőszentje a juhászoknak. Valamikor eddig legelt a Szent György-napkor kieresztett marha a pusztán. A jószágokat a juhászok ekkor adták számba, azaz bízták télre a gazdák gondviselésére. A valamikor országszerte emlékezetes szentmihályi vásárok miatt védőszentje a kereskedőknek és vásárolni szándékozóknak is. Szent Mihály napján kezdődik a kisfarsang, a lakodalmazás őszi, Katalin napjával (XI. 25.) záruló időszaka. A legény ezen a napon vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak esküdni. Ezért a régi hagyomány emlékére a jegyesek is oltalmába ajánlják magukat.

Raffaello Santi: Szent Mihály és a sárkány

Kezdetben mint isteni hírhozót, illetve a Paradicsomot őrző angyalt ábrázolták. Szinte mindig szakálltalan, fiatal férfi, általában fehér szárnyakkal, egyházi ruhában vagy harci öltözékben, lábánál a legyőzött sárkánnyal, a Sátán megtestesítőjével.

Mivel Szent Mihály teszi mérlegre a lélek jó és gonosz cselekedeteit, érdemeit és bűneit, a X. századtól kezdve egyre gyakrabban jelenítik meg egyik kezében sújtó karddal, a másikban mérleggel.

Alakjához számtalan népszokás kapcsolódik. Csíksomlyón prédikáció előtt trombitáját régebben meg szokták szólaltatni, hogy az utolsó ítéletre való emlékeztetéssel az igének üdvösebb befogadására késztessék a híveket.

Szent Mihály lova

A halottakat régebben tiszta fehérbe öltöztették, így tették koporsóba. Mindez arra utalt, hogy a halál Szent Mihály gondviselésében inkább menyegző, mint gyász. Ősi szegedi hiedelem szerint ő a vőfély, ő kéri ki a menyasszonyt, az emberi lelket az örök menyegzőre. A halottat oltalmára bízzák, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett hordozható ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik.

A bánáti Németelemér német-francia eredetű népe úgy tudja, hogy Isten először Gábor arkangyalt küldte Ádámnak és Évának a Paradicsomból való kiűzésére. Gábor román volt. Jól tartották pálinkával, nem is űzte ki őket. Ekkor került Mihályra a sor. Ő már magyar volt, és seprűvel kergette ki ősszüleinket a Paradicsomból. Ezért van seprű a magyarszentmihályi templom oltárképén az arkangyal kezében.

A székesfehérvári Sebestyén-templomnak juhásztemplom volt a népies neve, mert körülötte gyülekezett a szegődésre váró pásztornép, a Szent Mihály-napi juhászfogadás nagy áldomásokkal járt. A gyergyói pásztorok ekkor tartották a farkasünnepet, hogy a csordát a hazatérés idejére megvédjék a farkasok kártételeitől.

A Göncölszekér népies neve: Szent Mihály szekere, a Tejút egyik középkori elnevezése pedig: Szent Mihály útja.

Szent Mihály-ima

Andrej Rubljov: Szent MihályA legenda szerint XIII. Leó pápa éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Bizalmas munkatársainak később elárulta, hogy ezalatt ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: „El tudom pusztítani Egyházadat!” Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a Sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez, a Sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a XX. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.

Amikor XII. Leó pápa végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte.

Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért:


Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.



Szent Mihály-himnusz


Légy mellettünk Szent Mihály, oltalmunkra készen állj.
Védd meg lelkünk nagy ügyét, Istentől nyert szent hitét.
Légy a harcban fővezér, minket így majd baj nem ér.
S minden ártó szellemen biztos lesz a győzelem.
Isten első bajnoka, lelki harcunk támasza,
Meghirdetted rég nekünk: Nincs olyan, mint Istenünk.
Győztél minden ellenen, a föllázadt lelkeken.
Áldjuk érte az Atyát, égnek, földnek bölcs Urát.
Mennyeknek főangyala. gyengeségünk gyámola,
Hozzád száll föl énekünk, védelmezőnk légy nekünk.
Hűség példaképe vagy, végóránkon el ne hagyj.
Majd ha hív a Nagy Király, légy mellettünk Szent Mihály.



Források:

Jacobus de Voragine: Legenda aurea

Magyar Katolikus Lexikon

Magyar Néprajzi Lexikon

Hirlevél feliratkozás

A feliratkozás jelenleg szünetel! Megértésüket köszönjük!

Partner oldalak